Egy újjabb kaland

A második kaland

 4 hónap telt el az első kalandom után. Szereztem 2 embert is a csapatomba.Barátnők lettünk.Úgy hívják őket ,hogy Merci és Viki.Merci szőke hajú és vékony.Nagyon kedves és szorgalmas.Viki barna hajú,vékony és ő is jófej és kedves.Ők jönnek velem felfedezni a régiségeket,mert ők is szintén régészek.Persze a csapatba ugyan úgy megmaradt Mikela és Alex is.Ők is nagyon jóban vannak Merciékkel.Most éppen megyünk hajóval Új-Zéland felé.Mi öltözködünk a lányokkal és beszélgetünk közbe.Alex és Mikela pedig együtt beszélgetnek és turbékolnak.Egy trikót és egy rövid nadrágot húzok meg perzse egy bakancsot.Merci egy katona mintás trikót és szintén olyan mintás nadrágot húz fel.Viki egy kék trikót és szintén olyan színű rövidnadrágot vesz fel.Mindannyian nagyon izgatottak vagyunk.Hirtelen eszembe jut,hogy a fegyvereket is készítsük elő és kössük be lófarokba is a hajúnkat.

-Lányok!A fegyverekről ne feledkezzünk meg!Ja és a hajúnkat is be kéne kötni!-figyelmeztetem őket.

-Rendben!Igazad van!Jó,hogy szóltál!-mondja Merci aztán Mikela és Alex szólnak.

-Nem sokára ott vagyunk!Nagyon izgi lesz!Ugye?-lelkendezett Mikela.Azért is örűl,mert ő nagyon jól rajzol,így lefogja rajzolni a szigetet is.

Izgatottan kifutunk a kis hajónk fedélzetére.

-Gyönyörű ez a sziget!-mondja Viki.

-Mese szép!Itt forgatták a Gyűrűk urát nem?-kérdezem.

-De.-feleli Alex.

 A tenger világos kék színű.Kicsit hullámzik csak.A sziget partján puha és meleg homok helyezkedik el.A szigetet nagyon sok pálmafa és sok más növény borítja.

-Annyira gyönyörű!-mondja Merci elámult képpel.

-Biztos sok titka lehet ennek a szigetnek!-mondja Viki.

-Abbam biztos vagyok!-mondom.

-Megérkeztünk!-mondja Mikela majd Alex felkapja és kiviszi a partra.-AAAAAAAA!-visítozott Mikela.

-Hol kezdjük lányok?-kérdeztem.

-Szerintem merüljünk eggyet mert a vízbe is sok jó dolog lehet.-mondta Viki

-Rendben.-egyeztünk bele Mercivel.

-Mikela!Táborozzatok le addig itt a parton aztán majd ha feljöttünk akkor együtt beljebb megyünk!Jó?

-Jó.Remélem sok mindent találtok.Ja és vigyázzatok magatokra!

-Úgy lesz!-mondta Merci és rákacsintott Mikelara.-Te meg rajzolj szépet és sokat!

 Viki elindítja a motort.Szinte annyira lágyan indul be,hogy még a macskánál is lágyabban dorombol.Egyre jobban és jobban távolodunk a parttól.Alex és Mikela pedig már két kicsi pont.A víz ami az arcomra csapodik hűs és frissitő.A víz tükrében elveszítem a tekintetemet.Annyira gyönyörű , még a kristálynál is fényesebb és tisztább.

-Lányok szerintem ez már túl furcsa hogy ennyire tiszta és kristályosan ragyogó a víz!Nem gondoljátok?

-De!Szerintem is!-mondta Merci.-Viki állj meg!Itt merülünk le!

-Rendben!-mondta majd szépen és lassan lefékezett és leállította a motort.

 Mindenki felhúzza magára a fekete búvárruháját és a békatalpját.És persze az oxigénpalackról sem feledkezhetünk meg.

-Készen álltok?-kérdeztem

-Naná!-kiáltotta Viki.

 Megfogjuk egymás kezét aztán futunk és beleugrunk a vízba.Hatalmasat csobbantunk a vízbe.Mutogatok nekik ,hogy menjünk lefelé és elkezdenek követni.A víz csodálatosan tiszta és átlátható.Szebbnél szebb halak úszkálnak el mellettünk.A korallok is gyönyörűek és hatalmasak.Egyre lejjebb úszunk majd hirtelen megjelenik egy hatalmas cápa.Felém közeledik,de hirtelen egy szigony áll a hátába és folyik ki belőle a vér.Viki lőtte le.Most jövők rá,hogy nem volt jó ötlet mert erre vonzhatja a cápákat.Mutattok Vikinek és Mercinek ,hogy siessünk,mert bármelyik pillanatba felbukkanhatnak a vérszomjas cápák.Előre nyomolunk gyorsabban és gyorsabban,de megjelenik előttünk egy fényes és hatalmas palota ami korallból van.Odamutatok Vikiéknek,hogy ott biztonságban leszünk.Beúszunk alul egy hatalmas bejáraton és beérkezünk egy hatalmas víz alatti városba ahol sok hal és sellő úszkál.Egy sellőlány odaúszik hozzánk és ezt mondja:

-Üdvözöllek titeket Sellővárosba!Mi szél hozott titeket?Ó,én buta!Ti nem tudtok beszélni a víz alatt és levegőt se kaptok.Várjatok!-mondja majd én bologatok.Füttyent egyet és oda jön egy zöld úszonyú sellőlány akinek a haja is zöld.Három üveget fog a kezébe majd ránk önti.Hirtelen elkezd csillogni-villogni a lábunk.Kezd átalakulni úszonnyá.Piros szinűvé változik a lábam majd úszony lesz belőle.Szintén Mercinek és Vikinek is úszonya nő csak más színű.

-Levehetitek ezt a felszerelést!Most már kaptok levegőt!Sziasztok én Csillag vagyok!Titeket,hogy hívnak?

-Szia!Nagyon örűlünk,hogy találkoztunk!-mondtam.-Én Lara vagyok,ő Merci ő pedig Viki!-mutatok rá Vikire és Mercire ők pedig özben kezet fognak Csillaggal.

-Mi szél hozott ide titeket?

-Hát mi kalandorok vagyunk akik kincseket és régitárgyakat keresnek!-mondta Merci.

-Az klassz!Ha már itt vagytok akkor körbevezetlek titeket.Erre tessék.-mutatott egy hatalmas korall építmény felé.-Ez a királynőnk lakhelye és egyben innen kormányozza a várost.

-Ez nagyon klassz!-mondja Viki.

-Tudom!-mondta Csillag és egy hatalmas felhőkarcoló magaságú építmény felé vitt minket.-Ez egy hotel és egyben iroda is!Itt dolgozom.Már mint a hotelben.-mondja majd megmutatja a város többi részét is.

-Csillag!-mondom.

-Igen?

-Hogy lehet az,hogy ezt a helyet még rajtunk kivűl senki se fedezte fel?

-Ti azért tudtatok bejönni mert legyőztetek egy cápát aki bántani akart titeket meg azért is mert csak a tiszta lelkűek tudnak bejutni!

-Most már értem!Az őseitek nem hagytak valami kincseket vagy ilyesmiket?

-De csak azt a helyet elfoglalták a cápák és ők az ősi ellenségeink.De ha ti segítenétek akkor szerintem mindenki megemberelné magát ésakkor együttes erővel visszafoglalnánk azt ami a miénk.

-Rendben!Segítünk!-jelentette ki Viki.-Mutasd csak merre van az a hely!

-Rendben,de hozzok még pár embert aki hasznunkra lehet!-mondta Csillag.-Addig várjatok itt.

Már indulunk is 10 vagy 15 sellővel együtt.Nagyon erősnek és szívosnak tünnek.Ygorsan és szépen úszunk.Olyan könnyen  úszunk mint ha repülnénk.Szinte meg se erőltetjük magunkat.Milyen gyorsak lehetnénk ha tiszta erőnkből úsznánk?Nem tudom,de ez a sebesség bőven elég.Kezdünk közeledni egy elhagyatottnak tűnő helyhez.

Csillag jelezni kezd,hogy lassítsunk le.Mindenki lelassít és elcsendesedik.

-Itt vagyunk!-suttogja Csillag.-A kapunál van két őr!Azokat csenben kéne megölni!Aztán beljebb még többen lehetnek,de larohamozzuk őket!Világos?

-Igen!-suttogja mindenki.

-Majd én kilővöm az egyikre a szigonyomat Merci pedig a másikra!-jelentem ki.

-Rendben!

Közelebb megyünk majd kilövöm a szigonyomat az egyik cápa fejébe és visszahúzom a végét.MErci következik aki szintén egyből beletrafál.Halkan oda érünk a kapuhoz és berontunk.Több cápa van oda bent mint mi,de szerintem simán elbírunk velük.Egyből nekem jön kettő,de az úszonyommal megrúgom az egyiket ami messzire repül a másikat pedig lelövőm pisztollyal.Mindenkire jutott kettő-kettő cápa,de mivel nincs több aki rám támadjon így hát segítek Merciéknek.Merci fejét az egyik leakarja harapni,de gyorsan meglövőm a cápa fejét és elmerül.

-Köszi Lara!

-Szívesen!

-Gyere segítsünk a többieknek!

-Rendben csak ezt elintézem!-mondja majd a cápát megfogja és neki vágja egy kiálló és éles korallnak amibe belefúrodik.Úúúú.Nem szép látvány,de megérdemelte.Mindenkinek egy kicsit segítünk,aztán hirtelen megjelenik egy trón ahonnan feláll egy hatalmas cápa és nekünk téma,deelőveszem a szigonyom és egyenesen a szívébe döföm a végét.Egyből ordítani kezd,de kihúzom és még 3-szor bele döföm a szívébe és lassan lesüllyed a padlóra.

-Sikerült!-kiált fel Viki.-3 szoros hurrát mindenkinek!hiphip!

-Hurrá!

-Hiphip!

-Hurrá!

-Hiphip!

-Hurrá!Szép volt!

-Köszönjük nektek!Hálával tartozunk!

-Nem tesz semmit,de nincs valami amit rátok hagytak az őseitek?

-De itt van egy nyílás ha oda bementek akkor sok kacatot találtok!Ott már kaptok levegőt!Ja és ideje mennetek mert mindjárt visszaváltoztok.

-Köszönjük!Rendben!Örölünk,hogy találkoztunk veletek!Remélem viszont látunk titeket!-mondtuk egyszerre.

-Mi is!Sziasztok!Auf Wiedersehen!Arrivederci!

-Sziasztok!Vigyázzatok magatokra és verjétek fenékbe a cápákat!-mondjuk majd egyenesen felúszunk a nyílásba.És amire kiérünkpont akkor változunk át.Kimászunk a vízből és lefekszünk a földre és a barlang rajzokat figyeljük.

-Lányok!Sikerült megcsináltuk!Segítettünk nekik!Igazi hősök vagyunk!-mondta Merci

-Bizony!-értettem egyet Mercivel.-Ezek a rajzok elképesztőek!Ezt le kell fényképeznem és meg kell mutatnom Mikelanak.

 A rajzok sellőkről és még megmagyarázhatatlan lényekről készült.

-Szerintem menjünk és nézzük meg mi van ebbe a barlangba!-ajánlom majd Viki a kezét nyújtja hogy felhúzzam.Felhúzom aztán megyünk egyenesen mert más felé nem lehet.Oda érünk egy csarnokba.Tele van festményekkel és szönyegekkel.Besétálunk és megcsodáljuk a sok gyönyörű festményt.A terem közepén van egy kőoszlop amin egy karkötő helyzkedik el.Régi módi,de nagyon elegáns.Merci odamegy és felpróbálja.

-Ne Merci!-ordítunk kánonba Vikivel.Nagyon aggódunk,mert ki tudja milyn ereje van annak a karkötőnek.

-Nyugi lányok!Látjátok nincs semmi baj!Enm lesz tőle varázs erőm vagy ilyenek!-mondja nyugot hangon,de egyszer csak elcsuklik a hangja mert meglepődik azon a szőnyegen amit úgy emel fel,hogy hozzá sem ér.Ide-oda mozgatja a kezeit és a szőnyeg is követi.

-Ez klassz!-mondja Viki vékony hangon.

-Állati!Sirály!Eszméletlen!Fenomenális!Fanasztikus…-szakítom félbe Mercit.

-Igen az!De vigyáznunk kell vele,mert ki tudja kik koborolnak erre felé!

-Igen!Teljesen igazad van!Nézzétek csak!Itt ni!Van rajta egy írás!Én nem tudom lefordítani,de Viki letudja!

-Aha!Azt írja,hogy ez a 3 varázs ékszer közül az egyik!Ennyit ír csak!Ja meg azt,hogy nem kerülhet bárki kezébe!

-Ügyes vagy!Ideje menni!

-Igazad van!-helyesel Viki és kimászunk a fölöttünk lévő résen.Kiérünk a tengerpartra.Ott van Mikela és Alex is.

-Sziasztok!-köszön Mikela miközben az ecsetet belemártja a vizes tálba.Alex pedig a pléden ül és falatozik.

-Sziasztok!-köszön Viki.-Jó Étvágyat Alex!-mondja Viki miközben oda térdel Mikela mellé és nézi a festményét.-Ez gyönyörű!Mindegyik alkotásod nagyon jó,de az összes közül ez a legjobb!

-Köszönöm Viki!Szerintem is!-mondja Mikela.-Ja majd valamikor rólatok is festek egy képet,de nyugodjatok meg az nem csend élet témájú lesz!Majd kitalálok egy műfajt!

-Rendben!-válaszolok.-Ja Mikela van itt neked valami!-mondom és közben a telefonom galériájában keresem azokat a képeket amit a festményekről készítettünk.Sikerül megtalálnom.Felé fordítom a telefont és szinte az arca felragyog.

-Lara!Köszönöm neketek!Ezek a vonások és a technika…Semmihez sem fogható!

-Nagyon szívesen!-mondja Merci aztán pedig én.

-És készen vagy már vele?-kérdezem

-Igen!Majd holnap folytatom mert…Na mindegy hagyjuk ti nem ehhez értetek.

-Menjünk beljebb  és ott valahol táborozzunk le!

-Jó ötlet!-mondja Viki.

 Alex feltápászkodik és felveszi a piknikkosarat meg a plédet.Lassan sétálgatunk és beszélgetün miközben keressük a megfelelő helyet.Délután 4:00 óra van már mert megnézem az órám.MErci már kezd elgyengülni és legubbaszt egy helyre.

-Fáradt vagyok!Itt ez a hely tökéletes!

-Szerintem is!-értek egyet.-Menj odébb Merci!Köszi!-lekuporodok mellé és ráülök valami keményre és kiállóra.-Áúúú!Mi ez a kemény?

-Várjál csak!Mutasd csak!-mondja Alex és szinte egy mozdulattal odébb lök és alaposan tanulmányozni kezdi.-Ez egy akna.Hova vezethet?

-Az jó kérdés.Majd kideritjük holnap!De most szerintem mindenki nagyon kimerült!Üljünk le egy kicsit!Gyújtsunk egy kis tüzet és sütögessünk valamit!

-Igazad van jó ötlet!-lelkendezik Viki.-Hozok fát!Ti meg vegyétek elő a kajákat amiket hoztunk!

-Én begyújtom a tüzet!-mondja Merci és előkap egy öngyújtott meg pár darab papirt amivel betudja gyújtani a tűzet.Viki már hozza is a fákat.Jól meg van pakolva.Lepakolja és a fadarabokat felállítja ahogy szokták.Merci a papírost bedugdossa a fák közzé és meggyújtogatja őket.A láng hamar terjeszkedik.A lángok egyre és egyre feljebb nyúlnak.A tűz egyre hevesebben ég.A fa pedig ropog ahogy a tűz elégeti.Előpakolom  a kajákat.A virsli és a kolbász csomagolásást megbontom aztán mindenkinek adok egyet-egyet.Előveszem a becsomagolt csirkemelleket is.Kipakolom a krumplit és a kenyeret is.Végül pedig mindenkinek adok egy papírtányért és evőeszközt.Rátüzzük botokra a húsokat és a köretet.A láng finoman nyaldossa az ételt.A hús és krumpli illatától összefut a nyál a számban.Én egész addig sütöm amíg finom ropogos és füstölt lesz.Imádjuk az ilyen ételeket,mert Magyarországon is jártunk már,de ott nem felfedezésen hanem megnéztük az országot és nagyon tetszett.A magyarok ételei finomak.

 Hirtelen elkalandoznak a gondolataim,de Mikela megfogja a vállamat és szólongat.

-Lara!Minden rendben van?Olyan nyúzott vagy?Valami bánt?

-Ja!Persze!Nem ,csak a mai kaland után nagyon elfáradttam.Nem bánt semmi csak érzem,hogy nem sokára váratlan vendégek érkeznek.

-Megértem!Szerintem is!-ért egyet velem Mikela.Hirtelen felnézek az égre és észre veszem,hogy már a csillagok is és a hold is fenn van.Telihold van ma.Nem tudom mi a bajom,de a hold annyira csodálatos és mint ha valami erőt sugározna felém.Oda nézek Merciékre és látom,hogy Alexéknek mutatja az erejét.Nagyon klassz.Örülők,hogy ilyen barátaim vannak és nekik elmondhatok bármit.Az oldalamra fekszek és még egy ideig nézem a holdat.Nagyon csodálatos és mint ha engem hívogatna.Hangokat hallok.Lehet,hogy csak fáradt vagyok és ennyi az egész vagy hülye vagyok.De remélem,hogy az első megállapításom a nyerő.Az égen megpillantok egy hullócsillagot.Kívánok is valamit.Eláruljam?Jó elárulom.Azt kívántam,hogy bárcsak újra találkoznék Piers-szel.Nagyon helyes.A haja világos barna.Nagyon tetszik a stílusa is.A teste is jó,de nem csak abba találom vonzónak ,hanem érzem, hogy van benne valami különleges.Szerintem nem hiába mondta,hogy jó katona lennék.Lehet,hogy tetszem neki?Vagy lehet,hogy csak jó katona lennék?Ki tudja.

 A szemhéjam kezd egyre elnehezedni és egyszer csak elalszok.Egy gyönyörű virágos mezőn találom magam.Felkelek és mellettem ül Piers.Ahogy megpillantom a szívem majd kiugrik a helyéről.A kezét nyújta és felhúzom engem.Továbbra is fogja a kezemet. Engem néz és mosolyog.Arcát a napfénye gyönyörűen megvilágítja.Szeme világoskák.Valamit mond nekem,de nem hallom.Tovább sétálunk és egyszer csak a csatatéren találom magam katonai ruhában.Egy  doboz mögött vagyok én és Piers.Úgy tűnik egy csatába keveredtem.Néha-néha kihajolgatunk és lelőjük az embereket.Újra máshol találom magam.Egy hatalmas krém színű francia ágyba.Piers mellettem fekszik és átkarol.Ráborulok a vállára és belesúg a fülembe valamit.Kissé nőies hangja van.

-Lara!Lara!Ébredj!-rázza a lábamat Merci.-Jó Reggelt!

-Jó Reggelt!Hol van Piers?

-Nincs itt Piers!Valószínüleg álmodtad mert egyszer kétszer kiabáltál álmodban.Mi álmodtál?

-Jaj!Pedig olyan valóságos volt!Hát egyszer vele voltam a mezőn aztán egy csatába voltunk.Szerintem ott kiabálhattam,mert azt hiszem megsérült a lába.Utána pedig egy hatalmas krém színű francia ágyba feküdtem vele.Olyan jó volt ez az álom!

-Hála az égnek!Azt hittük már hogy fájdalmaid vannak!De legalább jól aludtál?-mondja Viki

-Igen jól aludtam.Reggeliztetek?

-Igen!Tessék készítettünk neked is!Enned kell!Reméljük izlík!-mondja Mikela.

-Ha megreggeliztem akkor mehetünk?-kérdezem.-Öltözzetek fel!Jaj ti már készen is vagytok!Milyen jó barátnőim vannak!Isteni a reggeli!Már is öltözök!

 Felkapok magamra egy másik polót meg egy nadrágot.A fegyvereimet is előkészítem.Készen állok.Oda botladozok az aknához.Megfogom az egyik oldalon és hárman együttes erővel felemeljük.Sikerül is elsőre.Pont akkora a nyílás,hogy betudunk menni rajta.Lefelé nézek.Szinte megszédülök olyan mély ez az alagút.Mivel csinálták ezt?