Egy csodálatos elme 

 Dr.Ada Dearman vagyok. Orvos vagyok vagy is voltam mert most már az emberek agyát tanulmányozom és ehhez hasonlókkal foglalkozom. Nagyon nehéz a munkám,de én ezt választottam és szeretem a kihívásokat.Egy történetemet mesélem el ami megváltoztatta az egész életemet és a világ összes tudósának is segített.

 Úgy kezdődött,hogy átlagos napom volt a sürgősségi osztályon.A munkatársaimmal kávészünetet tartottunk és közbe fecsegtünk.Egyszer csak behoztak egy súlyos beteget.

-Mi történt?-kérdeztem aggódva.

-Elájult az utcán és talán drogozott..-válaszolt a mentős.

-Vegyetek vért tőle én meg addig ellenőrzöm a pulzusát!-adtam az utasítást.Mindenki sürgölődik forgolódik közbe.Hirtelen hozzák a vér eredményét.

-Nem találtunk drogot a vérében,de valami mást igen!Félre jönne?-figyelmeztet a toxikológus.

-Persze.-válaszolom,majd elvonulunk a folyósóra.

-Tudja Dr.Ada!Ez az illető nem bedrogozott hanem a vérébe valami olyan szert találtunk ami ismeretlen számunkra,de több vizsgálattal megállapíthatom!

-Tényleg?Nem tudom mit csinált ez a fiú vagy mit csináltak vele,de ez nem hangzik valami jól.

-Dr Ada!Kérem jöjjön a beteg fej környéki fájdalomra panaszkodik!-figyelmeztetett a nővér.Odarohanok és megkérdezem tőle,hogy mi a gondja.

-Jó napot!Dr Dearman vagyok!Kérem kövesse az ujjamat a szemével.-kérem a meglehetősen fiatal férfit.-Hogy hívják?

-Jó napot!Segítsen rajtam!Joe vagyok!Iszonyúan fáj a fejem!Mi bajom lehet?

-Próbálunk segíteni!Azt akarjuk kideríteni!Fogyasztott alkoholt vagy esetleg kábitószert?

-Nem!

-Eltudja mesélni mi történt?

-Arra emlékszem,hogy mentem az erdőbe és fekete ruhás emberek támadtak rám!Elraboltak!Még olyan is beugrik,hogy egy asztalon fekszem és szenvedek,mert annyit injekcióztak.

-Sajnálom!Pontosan emlékszik,hogy melyik erdőbe és itt Forksba történt?

-Nem emlékszem!Sajnálom!

-Előtte is küzködött fejfájással?

-Egyáltalán nem!

-Rendben!Készítünk egy ct-t agyáról!

-Jó,csak kérem segítsenek!-mondta kétségbeesett hangon és visszadőlt az ágyra.Fogtuk a kocsit és azonnal toltuk hogy ct-t készítsnk az agyáról és a koponyájáról.Útközben észre vettem,hogy mint ha a beteg feje nagyobb lenne.Senki nem törödött velünk mert mindenki sietett valahová.Beértnk a szobába és azonnal készítettünk pár képet.Azonnal ki is raktuk a táblára.Felkapcsoltam a villanyt és egy agysebésszel azonnal tanyulmányozni kezdtük.Nem volt túl biztató.

-Dr.Watson!Látja itt ezeket a foltokat?-közben mutatott az agyról készített képre.

-Igen.Mik azok?

-Hát ilyet még én sem láttam.Mit mondott a beteg?Mit csináltak vele?

-Akkor az nem túl jó!Azt mondta,hogy elrabolták és beinjekciózták különféle anyagokkal.A toxikológus azt mondta,hogy valami ismeretlen anyag van a vérében.

-Akkor már azt hiszem tudom mi az!Nagyon veszélyes lehet!

-Mi az?

-A tv-be láttam,hogy kifejlesztettek valami anyagot amit ha belekerül a vérünkbe akkor azonnal az agyunkba kerül és okosabbá teszi.Végeztek ilyen kísérleteket állatokon.Valószínűleg azért rabolták el ezt a fiút,mert nem jelentkezett senki önként a kísérletre,mert embereken még nem próbálták.

-Jaj!Azt nem értem,hogy akkor miért engedték el?

-Azért,mert szerintem túl sok mindent láthatott és majd máskor is el akarják rabolni!De persze nem biztos!Most azzal kéne foglalkozni,hogy el kéne vinni ezt a fiút valahová,ahol…Nem is.Van egy agyvizygáló központ oda visszük és segítséget kérünk.

-Jó!Azonnal veszek ki szabadságot!Dr Adams!Addig hívjon egy taxit és a beteget is tájékoztassa!

-Rendben!De szabadságra nincs semmi szükség!Végülis dolgozni fogunk!Nem de?

-Igaza van!Gyerünk!-mondtam majd egyből magamra kaptam a vörös kabátomat és rohantam ki az épületből.Ahová készlödttünk az New Yorkba volt szóval hosszú volt az út,de az volt a legjobb megoldás ha minél hamarabb indulunk.4 óra körül indultunk és 8 órára oda is értünk.Mivel ősz volt már hamar sötétedett és a város fényei gyönyörűen megvilágítottak mindent.Ennél szebb látványt még soha nem láttam.A beteg az úton folyamatosan panaszkodott,de megértem mert ha nekem lennének ilyen problémáim akkor én is kiborulnék és sikítoznék.Szerencsére nem a belvárosba van a központ hanem a város szélén.De onnan is csodálatos a látvány.10 perc múlva a járgány lefékez egy modern épület előtt amire a következő volt írva:New Yorki agykutató központ.Kiszálltunk hamar és a bejárathoz siettünk,de a biztonsági őr megállított minket.

-Jó estét!-köszönünk illedelmesen.-Forksból jöttünk.Dr Ada vagyok.Bejelentettük előre,hogy érkezünk.

-Jó estét!-köszön majd egy listát néz.-Á!Meg is van!Erre tessék!-miközben bevezetett minket egy ismerős arc jelenik meg előttem.

-Ada!De régen láttalak!Mit keresel itt?-mondta Sam akivel együtt tanultam az egyetemen és barátnők voltunk.Most is azok vagyunk csak nem tartjuk személyesen a kapcsolatot hanem interneten keresztül beszélünk.

-Szia Sam!Én is!Hosszú történet!Bevezetnél minket a laborba?

-Persze!Orvos lettél?Nem is mesélted!

-Hát igen!Te meg itt dolgozol?

-Aha!Na meséld el mi a gond!

-Ez!-mutattam a páciensem fejére ami már 2x-szer nagyobb lett mint volt,de szerencsére már nem küzködött fájdalmakkal.

-Mi történt?

-Elrabolták és beinjekciózták különféle anyagokkal.Hoztam vérmintát!Megnézed?

-Igen.-válaszolt majd egyből a mikroszkóp alá tette a kis üvegcsét.-Ó!Ez nem jó!

-Mi az?

-Hát valami ismeretlen anyagot fecskendeztek a vérébe!

-Nem ti fejlesztetetek ki ilyen anyagot?Mert a társam…Ja hadd mutassam be dr.Adams-t!Azt mondta,hogy látta a tv-be,hogy valamelyik cég fejlesztett ki egy anyagot ami az agyat megnöveli és okosabb lesz az illető akinek beadják.Állatokon tesztelték,de még embereken nem.

-Hallottam azt,de mi még csak dolgozunk olyan anyagon.Gyertek beviszlek titeket a főteremben ahol spécibb kütyük vannak és a tudós társak is segíthetnek.-mondta majd egy ajtón keresztül átmentünk és beérkeztnk egy hatalmas terembe ahol nagyon sok tudós volt.Amint beléptünk minden tudós csendben lett és Joe-t nézték.Sam törte meg a csendet.

-Emberek!Ő itt a barátnőm Ada!Azért jött ide mert van egy súlyos betege akit elraboltak és beadtak neki valamilyen szert és ettől megnőtt az agya.Szerintem amit most mi fejleszünk azt ellopták.Azt kéne kideríteni,hogy nem veszélyes-e az agyára meg azt,hogy honnan tudhatták meg azt,hogy mivel kísérletezhetünk.Gyertek beljebb.Joe te ülj bele abba a székbe!

-Rendben!-engedelmeskedett és amikor odaért páran körül vették és a fejére rátapasztottak kábeleket ami az agyat vizsgálja.Egy hatalmas hologram megjelent egy asztal fölött.Joe agya volt az.Mindenki odarohant és azt figyelte.Tele volt sok érrel és megmagyarázhatatlan dologgal.Közben a tudósok kérdezgettek tőle dolgokat amit csak a magasan képzettek tudnak és mindre kíválóan válaszolt.

-Szóval azért nőtt meg az agya,mert sokkal okosabb lett egy átlag embernél.De miért tesztelték Joe-n?-kérdeztem furcsálva a dolgokat.

-Szerintem egy volt dolgozonk ellopta és valaki olyanon akarta tesztelni akit imser és nem egyezett bele,mert senki nem egyezett bele a kísérletbe,így egy embert elrabolt,hogy kipróbálhassa rajta.-mondta egy fiatal tudós.

-De ki lehetett az?

-Szerintem Lizzy volt az!Az asszisztensem volt,de kirúgtam,mert sok bizalmas információt kikotyogott!És most bosszút áll rajtunk,hogy ő mutatja meg előbb az embereknek az új fejlesztményt.

-Mennyi volt ebből a szerből?

-1 üvegcse!

-Értem!De azt nem értem miért engedték el!

-Szerintem azért mert lehet,hogy tudták,hogy nagyon okos lesz és megtud majd szökni,így raktak egy chipet bele és ezzel nyomon tudják követni.

-Igazad lehet!De most mit csináljunk?

-Új szert kell fejlesztenünk és kísérletezni állatokon!Meg Joe agyát is figyeljük!Ha nem lesz semmi probléma akkor elengedjük!Talán a tv-be is bemutathatnák nem?

-De!-helyseltem.Ám hirtelen zajokat hallottunk.Pár másodperccel később pedig fegyveres emberek özőnlettek be és ránk fogták a fegyvereiket.Sorba álltak és középen besétált egy nő aki fekete testre feszülő ruhában amiben igen könnyen lehet mozogni és általában a kémeknek van ilyen felszerelésük.Na,de térjünk vissza.Sam mellettem feküdt és elmondta,hogy ő Lizzy.

-Hello Dr.Smith!Na nem hiányzom már?-mondta Lizzy.

-Egy cseppet se!Mit akarsz?

-A kísérleti egeremet!Idáig őt követtük,mert azt hittük marad a városba.De úgy tűnik akkor még nagyon ostoba volt.

-Nem vagyok kísérleti egér!És mit művelt velem?Miért csinálta?-ordított Joe.

-De az vagy!Hát nem jobb okosnak lenni,mint butának.Tudom,hogy gyerek korodban csúfoltak,mert buta voltál.Én ebben segítettem neked,hogy visszavághass azoknak akik bántottak téged!

-Nem én úgy voltam jó ahogy voltam!És honnan tud rólam ennyit?

-Nem hiszem el!Csak félsz beismerni,hogy okosnak 100x-szor jobb lenni!Megbízható forrásokból tudom!Na,de!Most nézzük meg bevált-e a kísérletem! 4X négyzeten szorozva 2X négyzeten az mennyi?

-64(x^4)!

-Helyes!Na nem jobb érzés?

-De azt hiszem!De mi volt a célod azzal,hogy okossá tegyél?

-Hát a pénz édesem!Mindenki okos akar lenni így megveszik a szert és én gazdag leszek!

-Akkor már értem!Nem megyek veled!

-Akkor ez esetben…James!-mondta majd egy kopasz pasas rálőtt Joe karjára amibe belefuródott a golyó,majd 20 másodpercen belűl kijött a karjából a golyó és a seb begyógyult.-Mi a fene!James lőjj ki egy tárat!

 Most már minden hova ment golyó,de azonnal kilökődött a testéből és begyógyultak a lyukak.

-Elpusztíthatatlan vagyok!

-Képes az öngyógyulásra!Ez elképesztő!-mondtam Dr.Smithnek.

-Jó!Akkor magunkkal visszük és a tv-be is bemutatjuk,hogy mit találtunk fel!Így már az emberek biztosan megveszik tőlünk a szérumot!

-De miért kellet ellopni?-kérdezte Dr.Smith.

-Mert,így én leszek gazdag és nem ti!És az egész világ ismerni fog,sőt még a történelem könyvekbe is beleírattatom a nevemet!-mondta,majd intett az embereinek és felhúztak minket a földről és kivezettek minket.Egy hatalmas kamion hátuljába tuszkoltak minket,ahol laboratórium volt.Az egyik fegyveres ránk üvöltött és parancsot adott:

-Tudóskám!Lássatok munkához!Több száz szert kell előállítanotok!Itt meg van hozzá minden szükséges!-mondta majd leugrott a kocsi hátuljából és becsapta mindkét ajtót.

-Most mihez kezdünk?-kérdeztem.

-Szerintem fejlesszünk egy olyan anyagot ami csak egy ideig lesz jó,így nem érhetnek vissza a hatalmukkal az emberek.Csak okossá akarjuk tenni őket nem igaz?

-De!-válaszoltunk egyszerre a tudóstársakkal.Neki láttunk a munkához.Egész éjjel azon dolgoztunk.Magunkon teszteltük,mert máshogy nem tudtuk volna.Először velem kezdék és az eredmény egészhatásos volt.Majd a többieken is és senkin se vettünk észre mellékhatást.Már 200-nál is többet legyártottunk amikor kinéztem az ablakon és észre vettem,hogy már világos van.Hirtelen lefékeztünk és kinyitották az ajtót.Egy kutató állomás előtt álltunk és néztük milyen magas és szép.Az elrablóink belökdöstek minket az ajtón.És beraktak minket egy cellába.Gyorsan a zsebeimhez nyúltam,hogy megnézzem benn vannak-e még az ellenszerek,ugyanis mindenki belecsempészett a ruhájába pár vegcsével,mert ki tudja lehet,hogy van mellékhatása,csak még nem észleltük.

-Mindenki rendben van?-kérdeztem aggódalommal tele a hangonban.Nagyon aggódtam az emberekért,mert nem tudhattuk mi lesz velünk ezután.

-Igen!-válaszolt határozottan dr.Smith.De nem aggódva mondta hanem majd nem örömmel teli a hangjában,mert már egy ideje benn voltunk abba a kocsiban és elég sokszor kacsingatott rám,amit nem is bántam,mert nekem is bejött.Elég sokat beszélgettünk.A többi tudós a falnak támaszkodva áll tegy ideje,de egyszer csak mindegyik összerogyott és a földre zuhant.Kétségbe esetten rohantunk hozzájuk.Mindegyiknek megmértük a pulzusát és minden rendben volt.A légzésükkel is minden rendben volt.Ám hirtelen valami lilás burok vonta be őket.Azt néztük úgy 5 percig.Nyálkás volt.Állaga pedig a zseléhez hasolított.Vettünk is belőle mintát és el is raktuk.Majd újra 5 perc múlva kezdett repedni az a burok szerűség.aZ egyik tudós felfelé nyújtotta a kezét,majd a többi is.Megfogtuk a kezüket és kihúztuk őket.A bőrük színe lilla lett.A fejük 2x-szer nagyobb lett.

-Jól vannak?-kérdeztem őket.

-Igen remekül!-válaszolt az egyik lány.Akinek a külseje teljesen más lett.A haján kigyók voltak.És 50cm-rel magasabb lett.A ruhája is más volt.Ráfeszülős szoknya és hosszúujjú felső volt rajta ami fekete volt és az oldalán neonkék színű csíkok voltak.

-Mi történt veled?-kérdeztem.

-Nem tudom!De én vagyok Sam!Nem ismertél fel?

-Nem,mert teljesen más vagy!

-Ezt hogy érted?

-Lilla a bőrszíned!Más ruha van rajtad mint volt és a hajad kígyókból áll!

-Ó!Tudod mit érzek?

-Mit?

-Ki tudnánk jutni simán!És szét tudnék zúzni mindent!

-Akkor tedd!-mondtam,majd a többiek is csatlakoztak,ők pedig kék színűek lettek és rajtuk más ruha volt.Mivel mi ketten voltunk nők,gondolom a szer a nőneműeket lilla színűvé változtatja.Megfogták a rácsokat és kitépték semmi erőfeszítést beletéve.

-Hűha!Ez remek!Irány!És megszökünk együtt!

-Nem!Titeket kivisszünk és vissza jövűnk,hogy bosszút álljuk Lizzyn!

-De mi is jövűnk!

-Nem!Ez nem rád tartózik!Te nem ismered!Mi barátok voltunk,de elárult minket ezért bosszút állunk!Meg amúgy is ti nem változtatok át!-mondta majd 5 percre a földre zuhantam.Egy buok szerűségbe találtam magamat.Nem kaptam levegőt így kitörtem onnan.Úgy éreztem mint ha újjá születtem volna.

-Mi történt?

-Te is átalakultál mint én!

-Ó!Ez klassz!Menjünk keressük meg őket és számoljunk le velük!-kiálltottam,mert egy kicsit örűltem neki.

-Rendben!-értett velem egyet Sam és Dr.Smith.Azonnal elindultunk,de a kanyarba már jöttek a fegyveresek.Felénk lőttek gépkarabélyaikkal,de különös mondon körülöttünk mint ha egy láthatatlan védőpajzs lett volna mert körlbelűl 20 cm-re tőlünk a golyó visszapattant.Az elménk nem csak okos lett,hanem védelmezte a testünket is.4 vagy 3 embert megragadtam a karjánál és neki vágtam őket a falnak.Utána egyik sem mozgott már többé.A többit elintézték a többiek.Balra fordultunk.Egy hosszú folyóson futottunk aminek a két oldalán üveg volt,így kiláttunk az erdőbe.Csodálatosan zöldek voltak a fenyők és más fák ágai is nagyon gyönyőrűek voltak.Az eső esett,így az üveg tele volt vízcsepekkel.Utána már előrefigyeltem,mert előttünk állt a folyóson Lizzy.Lassan sétált a folyóson a 10cm-es magassarkúcsizmájába.Két puska volt a kezébe.Megállt és egyenesen felénk lőtt.Nagyon meglőpödött azon,hogy a golyók visszapattantak.Azt a fejet érdemes volt megnézni.Egyre dühösebb lett így felém futott és felugrott,majd a képembe vágta a magassarkúját.Ami kicsit fájt.De azt nem értem,hogy tudott abba a cipőbe futni.Na mindegy.Utána megfogtam a karját és a hátam mögé dobtam.Elesett,de felpattant és kigáncsolt.Kezdett elegem lenni.Jött több fegyveres akiket Samék lekötöttek.Megfogtam Lizzy lábát és meglögtem.Neki esett az üvegne.Ami hamar megrepedt.Zuhanni kezdett.Sehol nem volt semmi amibe megtudott volna kapaszkodni.10 méter magasan voltunk,így nem élte túl a zuhanást.Leszámoltunk az épületben lévő emberekkel.Megkerestük Joe-t akit egy cellában találtunk meg.

-Jól vagy?-kérdeztem.

-Igen.Meg vagyok.De megfoszottak a képeségemtől.

-Tényleg?Teszteljük le!Ha itt a Földön 80kg vagy akkor a holdon mennyi vagy?

-Ne…Ugyanannyi.

-Helyes!Úgy tűnik lehet elvették a képességed,de mivel ennyi ideig volt benned ez az anyag….Akkor ez azt jelenti,hogy az agyad ettől megnőtt és nem engedte a többi anyagot kiszívárogni,mert…Mindegy.Az a lényeg jól vagy!

-És veletek mi történt?

-Hoszzú történet!-mondtam majd oda mentem Dr.Smith-hez és megcsókoltam.Az ajka lágyan és puhán csókolt.Ő is viszonozta.2 perc múlva pedig elhatároztuk,hogy elmegyünk és bemutatjuk a tv-be.Haza mentünk New Yorkba és jöttek velünk a tudósok is.Nem sokkal később pedig bementünk a híradó studiójába ahol épp adásba voltak,így elmagyaráztunk mindent mindenkinek.Pár nappal később is egyen csámcsogtak az emberek és elneveztek engem csodálatos elmének,mert én segítettem mindenkinek.De mindegy is.

3 hónap múlva:

A csodálatos elme intézetbe dolgozok Dr.Smith-tel akivel már alakul a kapcsolatunk.Már visszaváltoztattuk magunkat.Visszatért minden a régi kerék vágába vagy is inkább minden megváltozott,mert már nem orvos vagyok hanem agy szakértő.Most is az agyat tanulmányozzuk és más féle ötletekkel kísérletezünk, mert az előző nem vált be úgy ahogy gondoltuk.Ez volt az én történetem.